Ma már szinte mindennek van világnapja, miért pont a borivásnak ne lenne?  Az ünnepnap érdekes módon nem a borról híres országokból származik, hanem az USA-ból, célja pedig nem más, mint hódolni ennek a hatalmas történelemmel rendelkező nedűnek. És akkor pont mi, magyarok ne állnánk be a borskóstolós sorba?!

A bor az az ital, amelynek történelme szorosan összekapcsolódik az emberiség történetével, végig kíséri a történelem nagy korszakait az ókortól egészen napjainkig. Ha egy társaság elkezd borozni, sokkal könnyebben jönnek a témák, segít oldódni, és közvetlenebbé teszi, megolajozza a beszélgetést. Persze van az a szint, ami már káros, szóval jó, ha ismerjük a saját határainkat és odafigyelünk a mennyiségekre. A bor az üzleti és a magánéletben is össze tudja hozni az embereket és a társaságokat.

Ünnep ide vagy oda, a mértékletes alkoholfogyasztásról most se feledkezzünk meg! Az alkohol nem életszükséglet, meglehet lenni nélküle is. Nem mindenkinek javasolt, így például gyerekek, várandós és szoptató nők, májbetegek, daganatos betegek, rendszeresen gyógyszert fogyasztók is kerüljék.

A magyar és világirodalom egybehangzó tanítása szerint a bor – kiváltképpen a jó bor – lelkünket kitüzesítő, gondolatainkat átlényegítő minőségében, gondűző, örömszerző mivoltában lehet életünk megszépítője és megvidámítója.

Amint Hamvas Béla, A bor filozófiája című alapmű halhatatlan szerzője írja: „A borivásnak ugyan nincs múzsája, de helyesen bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült.” A másik klasszikus, a magyar borokról értekező Márai Sándor idevágó észrevételét idézve: „A bor férfi-dolog; csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.”

A Hamvas–Márai-féle kettős kritérium Vörösmarty Mihály életében és költészetében – a kortársak elmondása és a versek tanúsága szerint is – maradéktalanul teljesülni látszik. A bor csodája és misztériuma ugyanakkor végigkíséri a mi életünket is. A bölcsőtől a sírig, a születéstől a halálig számtalan formában találkozhatunk vele: gondűzőként vagy örömszerzőként, ihletadóként vagy szakralitásként, mágiaként vagy csodaelixírként hétköznapjainkon és ünnepeinken is jelen van a bor.

Ez a folyamatos és állandó jelenlét szinte természetesnek tűnik, pedig a bor misztériuma az emberi világ egyik legnagyobb csodája, a földi élet egyik legfőbb ajándéka. Az életörömök, életszépségek és életértékek bizonyosan legnagyszerűbb és legtalányosabb foglalatát tisztelhetjük a borban. Ernest Hemingway szerint: „A bor a világ egyik legcivilizáltabb és legtermészetesebb dolga, melyet a legnagyobb tökéletességgel hoztak létre és amely szélesebb körű élvezetet és elégedettséget kínál, mint bármely más tisztán érzékszervi dolog.”

A magyar borkultúrában régóta alaptétel a borivók tízparancsolata, melynek eredetéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A reformkori mezőgazdasági oktatás keretében kerülhetett lejegyzésre, míg szájhagyomány útján bizonyára sokkal régebben jelen van a borászok és fogyasztók között.

Minden pontja aktuális ma is: Bort sohase igyál éhgyomorra! Borivás előtt ne egyél édes ételt! Ügyelj a borfajták hőmérsékletére! Bort mindig megfontoltan, lassan igyál! Apró kortyokban élvezd a bor zamatát! A nemes borokat csak tisztán igyad! Tarts mértéket a borivásban! Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is. Szeresd, de légy erősebb a bornál! Borivás közben gondolj arra, mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi  borban!

Egy pohár bor egy nehéz nap után hosszabb életet eredményez – állítják a Harvard kutatói. A rendszeres, ám mértékletes borfogyasztók halálozási aránya 34%-kal kisebb, mint a sör vagy a röviditalok szerelmeseié. Tehát több meggyőző érv szól a borozás mellett és meg kell említeni a helyzet gazdasági részét: bortermelő országként egyszerűen nem tehetjük meg, hogy mindig kizárólag vizet igyunk, mert hazafias kötelességünk fellendíteni a gazdaságot! Már csak a mértékletességre kellene odafigyelni: a napi borozás ugyanis csupán addig egészséges, amíg meg tudunk maradni a kritikus két–három decinél. Utána sajnos az összes jótékony hatás – főleg, ha rendszeresen űzzük a tintázást – köddé válik.

A mai ünnep magát az italt népszerűsíti, nem az ivást, és egyben felkészülést is jelent a hazai boros világnak a régió borászatainak meglátogatására. Szeresd a bort, de ember maradj! Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint szegények és betegnek!

És végül egy jó tanács, amikor csak tehetjük, válasszuk borban is a minőséget a mennyiség helyett! Megéri egy kicsit drágább, de megbízható bort választani az olcsóbb, kétes eredetű helyett.

Forrásom: Miriák Ferenc/Felvidék.ma